Sosem gondoltam, hogy motor jogosítványom lesz

Sosem voltam az a motors típus. Még autót vezetni is csak nagyon későn, több, mint 30 évesen tanultam meg, úgy gondoltam, hogy nincs szükségem rá. Végül a munkám miatt már nem tudtam tovább nélkülözni a vezetést.

A B-s jogosítvány megszerzése is nagy trauma volt, rengeteget küzdöttem érte, sok-sok pótórával sikerült és az oktatóm sem volt a helyzet magaslatán. Állandóan beszólogatott, és egyáltalán nem volt segítőkész. A vőlegényem tanított meg vezetni egy parkolóban, ő segített felkészülni a vizsgára.

Már két-három éve vezettem, mikor előállt a farbával. Nagyon szeretné, ha megtanulnék motorozni. Sokat jártunk már együtt, úgy, hogy én hátul ültem és utasként élveztem a túrázást. De a párom finoman jelezte, hogy biztonságosabb lenne, ha én is tudnék vezetni.

Eleinte nem nagyon fűlött a fogam a dologhoz, de a párom hajthatatlan volt. Mutatott egy oldalt a neten. Szerinte van ott minden, ami nekem kell:

Profi segítség a motoros jogosítványod megszerzéséhez, amit mástól nem kapsz meg (infók + kedvezményes kuponok az elinduláshoz)

Csak nézzem át alaposan, és már választhatunk is iskolát.

Sokat gondolkoztam a döntésen. A páromnak viszonylag egyszerű dolga volt, ő gyerekorra óta motorozott, mindent tudott, amit erről a területről tudni lehetett, mire a vizsgára ment. Én viszont éppen, hogy konyítottam valamit a dologhoz – jó darabig azt hittem, hogy a köbcenti azt mutatja, hány literes a motor tankja. Ciki, nem ciki, ez van.

Végül találtam egy szimpatikus motoros iskolát, ahol külön kiemelték, hogy a nőkkel, lányokkal is ugyanúgy foglalkoznak, mint bárki mással. A KRESZ vizsgán viszonylag könnyedén túltettem magam, mert nem sokban különbözött az autós szabályoktól. Aztán jöhetett a keményebb része a dolognak: a gyakorlati oktatás.

Egy kicsi motorral kezdtünk, és eleinte viszonylag egyszerű feladatokat kellett végrehajtanom: nagy ívű fordulásokat, megállást, lassítást, mindenféle ilyesmit. Aztán kicsit emeltük a tétet, és egy 600-as motoron gyakoroltam. Itt már sokkal komplikáltabb volt a helyzet. Ezek a gépek nehezek, ezért nem olyan könnyű kezelni őket és manőverezni velük.

Eleinte sokat estem-keltem, de megnyugtattak, hogy a motoron azért vannak bukócsövek és egyéb kiegészítők, hogy megvédjenek minket. Inkább itt essek-keljek, mint később a forgalomban.

A forgalmi oktatást már kevésbé viseltem nehezen. Kicsit izgultam a kanyarok és a lámpás kereszteződések körül, de a motorkezelési ismereteim nem hagytak cserben. Egy idő után hozzászoktam a dologhoz. Nagyon sokat segített, hogy a párom is gyakran vitt forgalmasabb helyekre, hogy megszokjam a forgalmat és megérezzem a távolságokat. A végén magabiztosan vizsgáztam, sikerrel!

Ekkor még hátra volt egy fontos dolog. Vagyis… Tulajdonképpen a legfontosabb. Az első, saját motorom beszerzése. A párommal sokáig válogattunk. Már azt gondoltam, hogy ebben a szezonban nem is jutok járgányhoz, de a végén sikerült olyan gépet szerezni, amelyikkel mind a ketten elégedettek voltunk. Szorgalmasan gyakoroltam is vele a szezon végéig.

A kuponok nagyon jól jöttek a kezdéskor. Bár a közös motorozás miatt már volt néhány alap felszerelésem, azért az önálló motorozáshoz egy kicsit ennél többre volt szükség. Sikerült vásárolnom egy igazán kényelmes bukósisakot és olyan felszerelést is, amelyikkel egészen késő őszig ki tudtam tolni a motoros szezon végét.

Mind a ketten nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel. Bár összebújva is jó élmény volt motorozni, külön-külön menni is nagyon jó élmény, mert visszaadja a szabadságunk érzését. Az is klassz, hogy néha munkába is mehetek a motorral. Sokkal gyorsabban bent vagyok.

Az, hogy az elején jó helyet sikerült választani és jó oktatóim voltak az elején. Persze a sok gyakorlás és az előtte összegyűjtött tapasztalat is számított, de összességében nagyon jó érzés végre önállónak lenni. Ráadásul azóta az autóvezetésben is sokkal bátrabb és határozottabb vagyok. Megérte!