Váltottunk szolgáltatót, és a cégünk papírjai végre egy helyen vannak

Csontváry Magányos cédrusa előtt először tizenkilenc évesen álltam meg, és fogalmam sem volt, mit érzek. Nem tetszett és nem is nem tetszett. Csak ott maradtam előtte tíz percig, aztán elmentem, és hazafelé a villamoson végig az járt a fejemben.Azóta minden évben visszamegyek hozzá legalább egyszer.

A festészetben ezt szeretem a legjobban: hogy semmit nem lehet gyorsan megcsinálni. Az alapozás száradása napokat vesz el, a lazúrozásnál rétegenként kell várni, és ha valaki türelmetlen, az a képen látszik. Én magam nem festek, csak nézem őket, és évek óta próbálom megérteni, hol van az a pont, ahol egy kép elkezd élni. A galériában dolgozva ez a kérdés kísér végig minden kiállításrendezést.

Az elmúlt években viszont volt egy terület, ahol pont az ellenkezőjét csináltam annak, amit a festésnél tanultam.

A galériánkat a húgommal visszük, egy kis kft formájában, és ő intézte annak idején a papírokat. Amikor a céget alapítottuk, egy szolgáltatót választott a cégcímhez, mert az ismerőse ajánlotta, és mert éppen az volt kéznél. Nem volt vele nagy baj, egyszerűen csak soha nem lett jó.

A levelekért be kellett mennie, jellemzően olyan időpontban, ami senkinek nem felelt meg. Ha telefonált, hogy megjött-e valami, jó eséllyel visszahívást ígértek. Egyszer három hétig nem tudtuk, hogy egy hatósági levél megérkezett-e vagy sem, és a végén kiderült, hogy az irodában ült egy dobozban. Ez az a fajta apróság, ami külön-külön nem tragédia, összeadva viszont felőröl. A galéria mellett amúgy is elég sok határidőt tartunk fejben: mikor jön a szállítmány a keretezőtől, mikor kell a biztosítást megújítani, mikor zárjuk a kiállítást. Ehhez jött még egy állandó bizonytalanság, ami elvileg a legegyszerűbb dolog lett volna a világon.

Tavasszal a húgom azt mondta, hogy elege van, és keresett egy másik megoldást. Ő nézett utána mindennek, én csak a végén kaptam meg az összefoglalót, és a keresésnél a székhelyszolgálat budapest kifejezésre bukkant rá a Székhelycentrum oldalára.

A váltás sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltuk. A legnagyobb félelmünk az volt, hogy a régi szolgáltatónál marad valami, vagy hogy hónapokig két helyen lesznek a papírjaink. Ez a rész viszont szabályozva van: a szerződés megszűnésekor a szolgáltatónak át kell adnia a cég iratait, az ingóságait és a hozzájuk tartozó nyilvántartást. Nem szívesség kérdése, hanem kötelezettség. A húgom kinyomtatta a vonatkozó részt, és bevitte magával, amikor lezárta a régi szerződést. Nem is lett belőle vita, mindent megkaptunk, jegyzékkel együtt.

A másik lépés az adóhatósági oldal volt. A székhelyszolgálat igénybevételét be kell jelenteni, méghozzá a szolgáltató nevével, székhelyével, adószámával és a jogviszony kezdetével együtt. A könyvelőnk ezt egy délután alatt elintézte, miután megkaptuk az új szerződést és a hozzájáruló nyilatkozatot. Arra figyelt csak, hogy a két dátum ne csússzon egymásra, mert a cégnek egyetlen napra sem maradhat érvényes cím nélkül.

Ami a mindennapokat illeti, a különbség az első héten látszott. Felhívtuk az irodát, és felvették a telefont. Ennyi. Nem forradalmi állítás, de aki ült már négy évig a másik oldalon, az tudja, mennyit ér. A Székhelycentrum irodáinak a nyitvatartása is ki van írva, tehát nem kell találgatni, mikor érdemes bemenni, és a hivatalos küldeményekről egy munkanapon belül értesítenek minket. Aki most keres székhelyszolgálat Budapesten megoldást, annak őszintén ezt a részt ajánlanám figyelmébe: nem az induláskor derül ki, hogy jó helyre került a cége, hanem a harmadik hónapban, amikor először van szükség valakire a telefon másik végén.

A húgom azóta viccesen azt mondja, hogy ez volt élete legjobb tavaszi nagytakarítása. Nekem viszont inkább az jut eszembe róla, amit a festésnél tanultam: az alapozás nem látszik a kész képen, de minden más rajta múlik. A szekhelycentrum.hu és a székhelyszolgálat budapesten most ilyen alapozás nálunk, és azóta nyugodtabban állok meg a cédrus előtt.